A kánikula beköszöntével ismét nagy divat a fröccs. Jó fröccsöt készíteni csak a kiváló minőségű, arra alkalmas szerkezetű és ízvilágú borokból érdemes, és az sem mindegy, milyen buborékos vízzel dúsítjuk a bort.

Spriccer avagy a fröccs

A fröccs a mai formájában igazi hungarikum, olyan nagy magyarok bábáskodtak ugyanis a megszületésénél, mint Jedlik Ányos és Vörösmarty Mihály. A legenda szerint Jedlik úr az inga, a dinamó és a csöves villámfeszítő feltalálása közben mindig felhörpintett egy-egy pohár jófajta bort, hogy serkentse gondolkodását. Gyomra azonban tiltakozott a szőlő erjesztett leve ellen, ezért vízzel hígította a nedűt.

Egyszer aztán Fáy András, a reformkor egyik jelentős alakja fóti pincéjébe invitálta Vörösmarty Mihályt néhány barátjával egyetemben. A barátok közt ott volt Jedlik is, és amikor kitöltötték neki az első pohár bort, előkapta háta mögül a szódásszifont, és a jelenlévők legnagyobb csodálatára belespriccelt egy nagyot a pohárba.

Vörösmarty kérdésére, hogy tulajdonképpen mit művel, a feltaláló rávágta: spriccert készít! A Szózat atyjának azonban nem tetszett az idegenül hangzó szó, ezért a habzó nedűt azonmód elkeresztelte fröccsnek. Azóta mindenki így hívja a szódavízzel dúsított bort.

Alapok: bor és víz

Egy igazi fröccskészítő a szódavízen kívül semmiféle más buborékos vizet nem enged a bor közelébe. Ha azonban semmiképpen sem jutunk szifonhoz, akkor kénytelenek vagyunk ásványvízzel felönteni a bort. Próbára tettünk néhány ásványvizet, és kijelenthetjük: a Borsec és a Kékkúti például képes felvenni a versenyt a legjobb szódával is. A fröccs lényege ugyanis a buborék, amely élettel tölti meg a legsoványabb bort is.
Évszázadok óta tartja magát az a teória, hogy fröccsöt csak a rossz minőségű lőréből érdemes készíteni, a minőségi bort nem "illik" felvizezni. Ez azonban hatalmas tévedés, hiszen az igazán jó fröccs titka, hogy a bor kikupált savakkal és harsogó zamatokkal rendelkezzen. A bor és a víz aránya persze szubjektív dolog, de vannak olyan állandó keverékek, amelyeket mindenki ismer. Aki eddig nem tudta, mi a különbség a háziúr és a házmester között, az most megtanulhatja.

Klasszikus fröccs: 2 dl bor, 1 dl szóda
Kisfröccs: 1 dl bor, 1 dl szóda
Hosszúlépés: 1 dl bor, 2 dl szóda
Házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda
Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda
Háziúr: 4 dl bor, 1 dl szóda
Lakó-fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda
Krúdy-fröccs: 9 dl bor, 1 dl szóda, amely "megvicceli" a bort.

A fröccskészítésnél meghatározó elem a bor fajtája és ebből következően a színe. A fröccs tehát lehet fehér, rózsaszín (rosé), avagy piros (vörös). És ha már ilyen árnyalatokba bocsátkozunk, tudnunk kell, hogy a színek mögött más és más ízek rejlenek, sőt a különféle fröccsök más és más ételekből tudják kihozni a maximumot. Azon túl ugyanis, hogy a fröccs a legkönnyebb és legjobb nyári szomjoltó, bizonyos ételekkel kombinálva még tovább fokozhatja a kulináris élvezeteket.

Fehér fröccs

Fehér fröccs csak fehérborból készül, alapszabály, hogy reduktív borból csináljuk. A reduktív borok ugyanis a levegő kizárásával, rozsdamentes acéltartályokban készülnek, így megőrzik a szőlőből származó, az erjedés során keletkezett illat- és zamatanyagokat. Fahordós érlelésű (különösen a barrikolt) fehérborok nem valók fröccsnek.

Rosé fröccs

A rosé a fröccs kisöccse, mert eleve szén-dioxidot adagolnak hozzá. Ha ezt megtoldjuk egy "Hosszúlépéssel", akkor lesz belőle nagyfiú. A könnyedebb, gyümölcsös, teljesen száraz rosék alkalmasak arra leginkább, hogy buborékosítsuk őket.

Piros fröccs

A piros fröccs ritka madár, de azért létezik. Aki egy fröccs erejéig sem tud lemondani a vörösborról, annak az alábbiakat ajánljuk. Leginkább két sillert találtunk fröccsösíthetőnek, melyek főként "Hosszúlépésként" ajánlottak.